Itinéraire Culturel Européen Saint-Martin

“Je n’aurais jamais cru que ce projet aboutirait si vite, je suis fier pour ma ville, Szombathely”, nous confie Robert Orban qui nous a accompagnés et guidés pour la partie hongroise de notre chemin. En effet, cet itineraire culturel, il est l’un de ceux qui ont activement travaillé à son élaboration, au Centre Saint Martin de Szombathely. Le rôle de ce passionné de randonnée a notamment été de reconnaître le terrain et de tracer le meilleur parcours possible jusqu’ à la frontière slovène.

C’est là qu’il nous a laissés en nous prodiguant un dernier conseil : ” surtout ne vous découragez jamais, si le mental tient, les jambes suivront, et à votre arrivée à Tours, vous aurez accumulé plus d’expérience de marcheur que je n’en ai jamais eu “. Nous le retrouverons à la fin de notre séjour, puisqu’ il projette de parcourir les derniers kilomètres du chemin avec nous et un groupe de hongrois.

Daniel et Nicolas

nem feltetlenul forditas:

“Soha nem hittem volna, hogy ez a ut ilyen hamar megvalosul. Buszke vagyok ra, hogy vegigkiserhettem a zarandokokat a magyar szakaszon.” Mondta nekunk Orban Robert a vele keszitett interjuban.

Turavezetonk, Robi a szombathelyi Szent Marton Kozpont egyik aktiv tagja, sokat dolgozott a magyarorszagi szakasz megvalosulasaert, tobszor bejarta az utvonalat( o is jelolte ki, hogy pontosan merre tartson), tarsaival eleg surun felfestettek a sarga jelzeseket, (ugyhogy nem is volt panaszunk ra, marmint a jelzesekre:) kiveve akkor amikor egy szakaszon kivagtak az erdot es orakig bolyongtunk:p) Meg igy is a magyar szakasz a legjobban kijelolt, elkeszitett resze Via Sancti Martini-nek.

Mielott Kebelen elvaltunk volna, ezt a jonatanacsot adta nekunk: ” Soha ne csuggedjetek el, az elhahatarozas a fontos, ha az akarat megvan, akkor nem fogtok elfaradni, es fizikalisan vegig tudjatok vinni az utat Tours-ig.”

Az utolso kilometereket egyutt fogjuk megtenni Robival, mivel egy busznyi magyar zarandok fog hozzank csatlakozni az ut vegen.

/az ekezetek nem egeszen magyarosak Szloveniaban=š,ž:) elnezest a hianyert/

Dani

Április 26. szombat

Ünnepség keretében indultunk francia társammal, Nicolas-val a szombathelyi Szent Márton-templomtól, ahol megostromoltak minket az újságírók. Kísérőinkkel végig gyalogoltunk a városon a Martineum Felnőttképző Akadémiáig. Itt, mint az első vándorok emlékszalagot dedikáltunk és helyeztünk el az útvonal előző napon avatott táblájánál. Frissen pecsételt útleveleinkkel a zsebünkben elhagytuk Savariát. Az első úti célunk Ják volt, ahová én is lazán öltözve, nyáriasan, szandálban, sortban mentem el. Megnéztük a román stílusú apátsági templomot. Mire szállásadóinkhoz értünk a kertben már rotyogott a gulyás a bográcsban. Francia és szlovén barátainknak, az útvonal szervezőinek, akik eddig kísértek, minket nagyon tetszett a magyaros fogadtatás. Evés után a veteményes kertben fociztunk, amit az eső félbeszakított. Elbúcsúztunk kísérőinktől és nyugovóra tértünk a Tóth családnál.

Április 27. vasárnap

Korán reggel indultunk. Utunk során a természeti szépségekben gazdag szentpéterfai erdőt kereszteztük. Nagykölked, Harasztifalu előtt hosszan haladtunk az erdőben. Teljesen elfáradtunk a gyaloglástól mire lakott területre értünk. Nicolas véleménye az volt, hogy a falusi kocsma hangulata teljesen olyan, mint Franciaországban. Majd Körmendre értünk, ahol tábla jelzi a hajdani Szent Márton utca helyét. A város egykori Szent Márton-temploma elpusztult. Láttuk a Batthyány kastélyt, aminek a parkjában elnyújtóztunk. A második napon a szálláshely Nádasdon volt kb. 30 kilométer gyaloglás után. A 11. században Szent Márton tiszteletére épített rotunda, erődített körtemplom alapfalait és település történelmi emlékeit Takács László plébános mutatta be. Nádasdon áthalad a Borostyánkő út, amelyen annak idején Márton is ment Itália felé. A plébános hamuban sült pogácsával kínált minket, jó magyar szokás szerint.

Április 28. hétfő

Másnap reggel a jó magyar szokások sorát Nádasd polgármestere mézes pálinkával folytatta. Nicolas igen elcsodálkozott ezen, de azért utána jó ízűen megnyalta a szája szélét. A vendéglátás után vezetőnk, Orbán Róbert ottfelejtette a vándorbotját, amivel a polgármester rohant utánunk. Következő erdei állomásunk, Pusztacsatár, a megsemmisült település az egykori fegyverkovácsokról kapta nevét. A fennmaradt templom ma szép búcsújáró hely a vadonban. A helyszín kiválóan alkalmas volt egy kis délutáni ejtőzéshez. Miután elindultunk egy siklót láttunk az erdei ösvényen. Nicolas megpiszkálta az elpusztultnak hitt hüllőt egy bottal, de amikor az megmozdult, majdnem dobott egy hátast. Vaspör szőlőhegyei után Zalaháshágy következett. Természetesen itt is a polgármester látott bennünket vendégül. Hosszan ecsetelte a falu életét, és meghívott minket egy kávéra. Ahogy az már lenni szokott, Robi megint ottfelejtette a hivatalban a vándorbotját. Itt is a falu első emberének volt arra gondja, hogy a bot is folytassa az utat. Zalalövőre érkezve ismét a római útra léphettünk Szent Márton nyomában járva. A település római kori neve Salla volt. A plébános megmutatta a templomot, ahol ki volt téve az európai útvonalunk térképe. Az esti szentmisén ministráltunk. Nicolas életében először. Egy jót vacsoráztunk a helyi étteremben, ahol mind a három vendég mi voltunk. Bekapcsoltattuk a televíziót mondván, hogy benne leszünk a híradóban. Utunk során sokaknak megemlítettük, hogy nézzék meg a hétfő esti híreket, mert szó lesz benne rólunk és a zarándokútról. (Ez úton is elnézést kérünk mindenkitől, akik azóta is a tévé előtt ülnek!)

Április 29. kedd

Reggel végre internethez jutottunk a kultúrházban, és közé tettük az első híradást magunkról a http://blog.saintmartindetours.eu honlapon. (Az érdeklődők továbbra is itt olvashatják francia és magyar nyelvű beszámolóinkat.) A római kori emlékeket bemutató múzeumot még nekünk sem nyitották ki, pedig azt hittük, hogy az Európa Tanács által kiállított Szent Márton útlevéllel mindenhová bebocsátást nyerünk. A következő állomásra, Csödére érkezve lefényképeztük a falu Szent Mártonos címerét. A parányi település mellett az erdőben van az avar alatt az egykori Márton-kolostor, amit még nem tártak fel. Szatta irányába indultunk tovább, de ott az erdővel együtt a sárga turistajelzést is kivágták. Az irtást elhagyva két és fél órát bolyongtunk, amíg egy kósza erdész útba nem igazított minket. Kerkáskápolnára megérkezve egy háznál megkínáltak minket rétessel és jóféle házi pálinkával.

Kissé elfáradva, de büszkén megérkeztünk Kercaszomorra, az ország legbátrabb településére. A polgármester szívélyesen fogadott minket, és elmesélte, hogy a helyiek hogyan foglalták vissza a települést Magyarország számára. A helyi világjelentőségű eseményeket meghallgatva hozzáfogtunk eme híradás megszerkesztéséhez. Holnap már Szlovéniában a Muravidéken folytatjuk küldetésünket. Kérem, kísérjenek figyelemmel minket továbbra is!!!

Márky Dániel (Daniel)

Le biographe de saint Martin, Sulpice Sévère, affirme dans la Vita Martini : « Martin naquit dans la ville de Savaria en Pannonie » (partie occidentale de la Hongrie actuelle). L’origine de la naissance de Martin à Szombathely est fondée sur de nombreuses sources archéologiques et historiques. La ville hongroise est située à 100 kilomètres de Vienne, en Autriche.

La cathédrale constitue un haut lieu martinien. Elle conserve un buste de saint Martin qui contient une relique du saint remise le 23 mai 1913 à Tours par l’archevêque. Le dépôt de la relique eut lieu le dimanche 14 juin 1913 à la cathédrale de Szombathely.
L’église Saint-Martin est bâtie selon la légende à l’endroit où Martin vit le jour. En 1938, la ville inaugura une statue du saint près de la fontaine où, selon le témoignage de Sulpice Sévère, il baptisa sa mère.

Szombathely est jumelée avec la ville de Tours, en Indre-et-Loire.

il baptisa sa mère.