rss

Rechercher

A propos...

Sur le thème du Partage citoyen, dans le cadre des présidences slovène et française de l'Union européenne et du XXe anniversaire des Itinéraires culturels du Conseil de l'Europe, découvrez le blog de deux jeunes européens, Daniel Marky (20 ans) et Nicolas François (22 ans): le récit de leur voyage, leurs rencontres, leurs découvertes, des anecdotes... 70 jours sur les pas de saint Martin à travers l'Europe, 1800 km à pied et à vélo.

Articles pour la ville Feurs

12/05/2009

Feurs

Située au cœur du Forez, sur la rive droite de la Loire, Feurs est une ville de 7800 habitants qui a toujours été un lieu de passage et d’échanges économiques. Ce fut une importante cité gallo-romaine, l’antique Forum Segusiavorum (nom gaulois signifiant marché, place), capitale romaine des Ségusiaves. Feurs était située à un carrefour de chemins. Le Cardo maximus conduisait  à Lyon et à Roanne.  On trouve à côté de la Poste des vestiges de l’ancienne ville romaine. La voie Décumane menait à la route d’Aquitaine et à son compendium. Un autre tronçon de cette voie conduisait en Auvergne.

Le XIXe siècle permit à la ville de grands développements agricoles et industriels, grâce à la construction du premier pont sur la Loire (elle eut un des premiers chemins de fer). Ses industries se sont diversifiées au XXe siècle.

Publié dans Feurs, Loire par admin | Laisser un commentaire

16/06/2008

junius 10. Virigneux-Feurs-Mizerieux

Prologus,

Kemeny nap

Reggel, eso es sar

Reggeli:szaraz croissant

Szerencsenkre nem sokkal azutan, hogy elindultunk kiderult itt-ott az eg, es megmutatta magat a nap is, de furcsa modon a szurke felhok nem oszlottak el es gyakran dorgott az eg. 30km-t kellett megtennunk ezen a napon.

Kis falvakon, tanyàkon keresztul vezetett az ut, de a legtobbszor csak mezokon s dombokon. Ez az igazi francia vidék; a campagne!

Sehol egy àrva lelek, csak tehenek. A teheneknek nincs lelkuk… Buta, bamba àllat mind.

Tehat sok idom volt gondolkodni, mert Nicolasval nem sokat beszelunk utkozben.

Mostanàban egyre tobbet gondolok az otthon lévokre, baratokra es a csaladra. Ahogy kozeledunk az utunk vege felé, egyre jobban vàgyodom haza.

Nem tortént semmi kulonos napkozben, csak este felé, mielott megerkeztunk volna a szallasra. Ket fiatallal futottunk ossze akik meginvitaltak minket egy sorre és kihivtak engem egy meccsre a playstation-on, mondanom sem kell; hogy Magyarorszàg gyozott 4-3-ra Brazilia ellen:) Igy hat vidaman folytattam az utat; annak ellenére, hogy tiszta izomlàz volt mindenem és fàjt a hàtam.

Pàr km utàn Mizérieux kornyékére érkeztunk, szép vidék sok kis halastoval.

Szokàs szerint megint szerencsénk volt és egy helyi gazda, Mr. Guillaume fogadott be minket.

Szép nagy tanyàja volt, fàcàn tenyészete, quebec-i felesége és franco-provençale tudata.

A hàza szép izlésesen volt berendezve és méreteiben is nagy volt, tehetosnek tuntek a hàzigazdàink.

Boségesen megvendégeltek minket a vacsoraasztalnal, minden joval ami a gazdasàgukbol szàrmazott.

Mindent maguk hoztak létre és nem volt szukseguk sokmindenre, mert ami kellett azt a gazdasag megadta nekik.

A gazda foleg facan tenyesztessel foglalkozott; de sok mas egyeb haziallatot is tartott; tobbek kozott vagy 20 tehenet.

A facan tenyesztesre azert jobb ha kiterek egy kicsit.

Mara Franciaorszagban a fàcàn allomàny elsatnyult, nem nagyon képesek repulni a madarak. Ezert sok paraszt befogja és félig-meddig hàziàllatként tartja oket finom husukert.

Mr. Guillaume 40.000! fàcànt nevel fel évente és mint mondta, hogy az àllomàny “nemesebb és erosebb” legyen, Magyaroszàgrol hoz be facanokat ahol mint tudjuk, vadon elnek még ezek az allatok.

“Ezert van szugsegunk ràtok, ti magyarokra!” mondta nekem.

Sokat beszelgettunk

Szoba kerult a videk tortenete, regen nem franciaul beszeltek itt az emberek; hanem franco-provençalul, ugy mint Savoyaban.

A valtozatossag kedveert a vacsora utan bekapcsoltuk a tv.-t és megnéztuk az aznapi meccset:)

Epilogus,

fàcàn

magyar fàcàn

arany fàcàn

sor

meccs

furcsa almok

Dani

Publié dans Feurs par daniel | Laisser un commentaire