Itinéraire Culturel Européen Saint-Martin

Un petit parfum de France s’introduit lors de notre arrivée dans le val d’Aoste. En effet, la langue française est la seconde langue officielle de cette région autonome d’Italie. En clair, si l’italien est l’usage, les habitants comprennent le français. Les noms des villages (Pont-Saint-Martin, La Thuile, Pré Saint-Didier…) peuvent même prêter à confusion quant au côté des Alpes où l’on se trouve. Allez ,un peu d’histoire : selon la légende, le diable construisit un Pont pour permettre à saint Martin de passer la rivière en échange de la première âme qui traverserait l’édifice. Martin rusa en y faisant passer un chien, qui donna ainsi son âme a Satan. C’est de là que vient le nom de la ville de Pont-Saint-Martin. Ca , c’était pour le côté culture générale.

Au niveau actu, des élections régionales se sont déroulées pendant notre passage. Je ne sais pas qui a gagné. Peu importe d’ailleurs qu’ils soient radicaux, libéraux, autonomistes ou socialistes, l’important est qu’une partie d’entre eux ( ainsi que quelques perdants avec le sourire) s’est retrouvée au “Capello Bar à vins”, où règne la meilleure ambiance de la ville, jugez plutôt : une vingtaine de militants de 50 à 90 ans bon vivants entonnaient des chansons en italien et en français. Quand le ” J’aime le boudin et la saucisse” a résonné dans la salle, nous nous sommes soudain sentis de la fête, bien qu’étant les deux seuls gamins du lieu. Nous avons donc pu suivre et participer à cette fête avec gaieté, au fur et à mesure que nos ainés conseillers régionaux, généraux …, remplissaient allègrement nos verres. Les jeunes qui passaient devant le bistrot sans s’arrêter semblaient considérer le spectacle avec dédain, comme des vieux aigris. Nos copains, ce soir-là, étaient Angelo et compagnie, jusqu’à quatre-vingt ans dans les reins, mais qui faisaient la fête comme s’ils en avaient vingt .

Nicolas

8.30 korul magamtol felebredtem.

Furcsa almaim voltak az ejszaka, az igazat megvallva az ut eleje ota szinte mindig valami hulyesegrol vagy abszurd dologrol almodtam. Meglehet, hogy ez egyutt jar az ilyen hosszu utazasokkal. Ezek nagyon zagyva almok, raadasul mostanaban egyre gyakrabban franciaul almodok, de az is elofordult mar, hogy a franciabol hirtelen atcsapott magyarba aztan megint vissza franciaba. Erdekes…:)

Mig az almaimon toprengtem, Nicolas folyamatosan horkolt es vegul ez jozanitott ki a merengesbol, meg inkabb az, hogy megszolalt a vekker. Le is csaptam, mire az meg bedoglott. 10 percen keresztul vacakoltam vele; probaltam bekapcsolni mire rajottem En, az esz, hogy lemerult es ezert nem mukszik..

Szep napnak nezunk elebe! Ezt a kijelentesemet meg az idojaras is megerositette, kineztem az ablakon: omlik az eso, mar 2 hete mindig ez a latvany fogad reggelente. Semmi kedvem nem volt felkelni, inkabb alszom juliusig!:P Na, de megis! Uj nap uj kaland! Igy hat szokas szerint felvertem a hetalvo Nicolast, osszerakatam a cuccost es kicsekkoltunk a fogadobol.

Aosta nagyon szep varos, meg igy az esoben is, sok romai emlek talalhato itt. A legjobban megmaradt es a legimpozansabb a fogado melletti Porta Praetoria, a volt erod nagykapuja. Szerencsere a fenykepezogepem tegnap ota mar kiszaradt, ugyhogy keszithettem egy-ket fotot rola.

Ezek utan a varoshazahoz tekertunk, itt utana erdeklodtunk annak, hogy merre vannak a helyi Szent Martonos dolgok. Ket Szt. Martonnak szentelt templom van a varosban, egy nem reg epult modern es egy regi roman stilusban epult, az oromzatan nehany freskoval. 5 perces tekeres utan mar ott is voltunk es dokumentaltuk mind a ket templomot.:)

Kozben egyre jobban elkezdett omleni az eso. Gyors kupaktanacsot tartottunk es ugy dontottunk, hogy a mai szakaszt megallas nelkul tesszuk meg ( 35km, 500m szintkulonbseggel Pre-St. Didier-ig).

A bringaut alatt semmi extra nem tortent, azon kivul, hogy sokat fenykepeztem, foleg az esozesektol megaradt vizeseseket kaptam le. Gyonyoruen nez ki ahogy a tobb szaz meter magas sziklafalakrol omlik le a viz! Gut, Besser…:) Jah amugy ha iszunk, akkor foleg Hakinent:P

Fel negy lehetett amikor megerkeztunk Saint Didierbe. A falubol mar latszodott a Mont Blanc, igaz a csucsa sajnos nem mert mert azt eltakartak a felhok.

Gyorsan feltekertunk a polgarmesteri hivatalhoz ahol mar vartak minket, ugyanis itt tettuk le a bringakat mert a hagon gyalog kelunk at. Hipp-hopp atrendeztuk a csomagjainkat, atvedlettunk hegyi sherpakka es a helyiekre hagytuk a bringas cuccainkat. A buszmegalloban kipakoltam a maradek elemozsiat( harom doboz tonhalas konzerv es fel csomag toastkenyer:)) es elfogyasztottam szereny ebedemet.

Ezek utan szallas utan erdeklodtunk, de a faluban nem nagyon talaltunk semmit, hanem azt tanacsoltak nekunk, hogy menjunk tovabb a kovetkezo telepulesig Courmayeur-ig es ott terjunk be a helyi fogadoba.

Meg 5km 200 meter emelkedovel es mar meg is erkeztunk Courmayeurbe(1224m). Ez a falu a Mont Blanc toveben talalhato, es telen ez az egyik legkedveltebb olasz siparadicsom, de ilyenkor…a par falusin kivul max. par kosza tehennel talalkozhat az ember:D

Pont most van a holtszezon ezert tunt ilyen kihaltnak a falu. Mindesetre a fogado mindig nyitva van, ugyhogy egy szep Mont Blanc-ra nyilo szobat kaptunk terasszal, igy raadasul meg a kempingfozot is be tudtam uzemelni:P

Mikozben ezeket a sorokat irom mar kesore jar. Holnap is van nap! Raadasul meg milyen!? Mar be is allitottam az orat 8.30-ra. Holnap var a Kis-Szent Bernat hago(Col du Petit St. Bernard) a maga 2188 meterevel, szoval jol ki kell magunkat pihennunk, hogy (csucs)formaban legyunk!:);)

Dani

majus 27. 22.h15min.